1 Kararlıyım, ey Tanrı, 2 Bütün varlığımla sana ezgiler, ilahiler söyleyeceğim!
2 Uyan, ey lir, ey çenk, 2 Seheri ben uyandırayım!
3 Halkların arasında sana şükürler sunayım, ya RAB, 2 Ulusların arasında seni ilahilerle öveyim.
4 Çünkü sevgin göklere erişir, 2 Sadakatin gökyüzüne ulaşır.
5 Yüceliğini göster göklerin üstünde, ey Tanrı, 2 Görkemin bütün yeryüzünü kaplasın!
6 Kurtar bizi sağ elinle, yardım et, 2 Sevdiklerin özgürlüğe kavuşsun diye!
7 Tanrı şöyle konuştu kutsal yerinde: 2 ‹‹Şekemi sevinçle bölüştürecek, 2 Sukkot Vadisini ölçeceğim.
8 Gilat benimdir, Manaşşe de benim, 2 Efrayim miğferim, 2 Yahuda asam.
9 Moav yıkanma leğenim, 2 Edomun üzerine çarığımı fırlatacağım, 2 Filiste zaferle haykıracağım.›› fırlatılması, bir yerin sahiplenilmesi anlamına geliyordu.
10 Kim beni surlu kente götürecek? 2 Kim bana Edoma kadar yol gösterecek?
11 Ey Tanrı, sen bizi reddetmedin mi? 2 Ordularımıza öncülük etmiyor musun artık?
12 Yardım et bize düşmana karşı, 2 Çünkü boştur insan yardımı.
13 Tanrı'yla zafer kazanırız, 2 O çiğner düşmanlarımızı.
1 Ének. Dávid zsoltára.
2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]
3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!
6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!
7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.
10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]