1 Ya RAB, duamı işit, 2 Yakarışım sana erişsin.
2 Sıkıntılı günümde yüzünü benden gizleme, 2 Kulak ver sesime, 2 Seslenince yanıt ver bana hemen.
3 Çünkü günlerim duman gibi yok oluyor, 2 Kemiklerim ateş gibi yanıyor.
4 Yüreğim kırgın yemiş ot gibi kurudu, 2 Ekmek yemeyi bile unuttum.
5 Bir deri bir kemiğe döndüm 2 Acı acı inlemekten.
6 Issız yerlerdeki ishakkuşunu andırıyorum, 2 Viranelerdeki kukumav gibiyim.
7 Gözüme uyku girmiyor, 2 Damda yalnız kalmış bir kuş gibiyim.
8 Düşmanlarım bütün gün bana hakaret ediyor, 2 Bana dil uzatanlar adımı lanet için kullanıyor.
9 Kızıp öfkelendiğin için 2 Külü ekmek gibi yiyor, 2 İçeceğime gözyaşı katıyorum. 2 Beni kaldırıp bir yana attın.
11 Günlerim akşam uzayan gölge gibi yitmekte, 2 Ot gibi sararmaktayım.
12 Ama sen, sonsuza dek tahtında oturursun, ya RAB, 2 Ünün kuşaklar boyu sürer.
13 Kalkıp Siyona sevecenlik göstereceksin, 2 Çünkü onu kayırmanın zamanıdır, beklenen zaman geldi.
14 Kulların onun taşlarından hoşlanır, 2 Tozunu bile severler.
15 Uluslar RABbin adından, 2 Yeryüzü kralları görkeminden korkacak.
16 Çünkü RAB Siyonu yeniden kuracak, 2 Görkem içinde görünecek.
17 Yoksulların duasına kulak verecek, 2 Yalvarışlarını asla hor görmeyecek.
18 Bunlar gelecek kuşak için yazılsın, 2 Öyle ki, henüz doğmamış insanlar 2 RABbe övgüler sunsun.
19 RAB yücelerdeki kutsal katından aşağı baktı, 2 Göklerden yeryüzünü gözetledi,
20 Tutsakların iniltisini duymak, 2 Ölüm mahkûmlarını kurtarmak için.
21 Böylece halklar ve krallıklar 2 RABbe tapınmak için toplanınca, 2 Onun adı Siyonda, 2 Övgüsü Yeruşalimde duyurulacak.
23 RAB gücümü kırdı yaşam yolunda, 2 Ömrümü kısalttı.
24 ‹‹Ey Tanrım, ömrümün ortasında canımı alma!›› dedim. 2 ‹‹Senin yılların kuşaklar boyu sürer!
25 ‹‹Çok önceden attın dünyanın temellerini, 2 Gökler de senin ellerinin yapıtıdır.
26 Onlar yok olacak, ama sen kalıcısın. 2 Hepsi bir giysi gibi eskiyecek. 2 Onları bir kaftan gibi değiştireceksin, 2 Geçip gidecekler.
27 Ama sen hep aynısın, 2 Yılların tükenmeyecek.
28 Gözetiminde yaşayacak kullarının çocukları, 2 Senin önünde duracak soyları.››
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]