1 Ya RAB, benimle uğraşanlarla sen uğraş, 2 Benimle savaşanlarla sen savaş!2 Al küçük kalkanla büyük kalkanı, 2 Yardımıma koş!3 Kaldır mızrağını, kargını beni kovalayanlara, 2 ‹‹Seni ben kurtarırım›› de bana!4 Canıma kastedenler utanıp rezil olsun! 2 Utançla geri çekilsin bana kötülük düşünenler!5 Rüzgarın sürüklediği saman çöpüne dönsünler, 2 RABbin meleği artlarına düşsün!6 Karanlık ve kaygan olsun yolları, 2 RABbin meleği kovalasın onları!7 Madem neden yokken bana gizli ağlar kurdular, 2 Nedensiz çukur kazdılar,8 Başlarına habersiz felaket gelsin, 2 Gizledikleri ağa kendileri tutulsun, 2 Felakete uğrasınlar.9 O zaman RABde sevinç bulacağım, 2 Beni kurtardığı için coşacağım.10 Bütün varlığımla şöyle diyeceğim: 2 ‹‹Senin gibisi var mı, ya RAB, 2 Mazlumu zorbanın elinden, 2 Mazlumu ve yoksulu soyguncudan kurtaran?››11 Kötü niyetli tanıklar türüyor, 2 Bilmediğim konuları soruyorlar.12 İyiliğime karşı kötülük ediyor, 2 Yalnızlığa itiyorlar beni.13 Oysa onlar hastalanınca ben çula sarınır, 2 Oruç tutup alçakgönüllü olurdum. 2 Duam yanıtsız kalınca, 2 Bir dost, bir kardeş yitirmiş gibi dolaşırdım. 2 Kederden belim bükülürdü, 2 Annesi için yas tutan biri gibi.15 Ama ben sendeleyince toplanıp sevindiler, 2 Toplandı bana karşı tanımadığım alçaklar, 2 Durmadan didiklediler beni.16 Tanrıtanımaz, alaycı soytarılar gibi, 2 Diş gıcırdattılar bana.17 Ne zamana dek seyirci kalacaksın, ya Rab? 2 Kurtar canımı bunların saldırısından, 2 Hayatımı bu genç aslanlardan!18 Büyük toplantıda sana şükürler sunacağım, 2 Kalabalığın ortasında sana övgüler dizeceğim.19 Sevinmesin boş yere bana düşman olanlar, 2 Göz kırpmasınlar birbirlerine 2 Nedensiz benden nefret edenler.20 Çünkü barış sözünü etmez onlar, 2 Kurnazca düzen kurarlar ülkenin sakin insanlarına.21 Beni suçlamak için ağızlarını ardına kadar açtılar: 2 ‹‹Oh! Oh!›› diyorlar, ‹‹İşte kendi gözümüzle gördük yaptıklarını!››22 Olup biteni sen de gördün, ya RAB, sessiz kalma, 2 Ya Rab, benden uzak durma!23 Uyan, kalk savun beni, 2 Uğraş hakkım için, ey Tanrım ve Rabbim!24 Adaletin uyarınca haklı çıkar beni, ya RAB, Tanrım benim! 2 Gülmesinler halime!25 Demesinler içlerinden: 2 ‹‹Oh! İşte buydu dileğimiz!››, 2 Konuşmasınlar ardımdan: 2 ‹‹Yedik başını!›› diye.26 Utansın kötü halime sevinenler, 2 Kızarsın yüzleri hepsinin; 2 Gururla karşıma dikilenler 2 Utanca, rezalete bürünsün.27 Benim haklı çıkmamı isteyenler, 2 Sevinç çığlıkları atıp coşsunlar; 2 Şöyle desinler sürekli: 2 ‹‹Kulunun esenliğinden hoşlanan RAB yücelsin!››28 O zaman gün boyu adaletin, 2 Övgülerin dilimden düşmeyecek.

1 Dávidé. harczolj a velem harczolókkal.2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.8 Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.