1 Ey Tanrı, neden bizi sonsuza dek reddettin? 2 Niçin otlağının koyunlarına karşı öfken tütmekte?
2 Anımsa geçmişte sahiplendiğin topluluğu, 2 Kendi halkın olsun diye kurtardığın oymağı 2 Ve üzerine konut kurduğun Siyon Dağını.
3 Yönelt adımlarını şu onarılmaz yıkıntılara doğru, 2 Düşman kutsal yerdeki her şeyi yıktı.
4 Düşmanların bizimle buluştuğun yerde kükredi, 2 Zafer simgesi olarak kendi bayraklarını dikti.
5 Gür bir ormana 2 Baltayla dalar gibiydiler.
6 Baltayla, balyozla kırdılar, 2 Bütün oymaları.
7 Ateşe verdiler tapınağını, 2 Yerle bir edip kutsallığını bozdular 2 Adının yaşadığı konutun.
8 İçlerinden, ‹‹Hepsini ezelim!›› dediler. 2 Ülkede Tanrıyla buluşma yerlerinin tümünü yaktılar.
9 Artık kutsal simgelerimizi görmüyoruz, 2 Peygamberler de yok oldu, 2 İçimizden kimse bilmiyor ne zamana dek...
10 Ey Tanrı, ne zamana dek düşman sana sövecek, 2 Hasmın senin adını hor görecek?
11 Niçin geri çekiyorsun elini? 2 Çıkar sağ elini bağrından, yok et onları!
12 Ama geçmişten bu yana kralım sensin, ey Tanrı, 2 Yeryüzünde kurtuluş sağladın.
13 Gücünle denizi yardın, 2 Canavarların kafasını sularda parçaladın.
14 Livyatanın başlarını ezdin, 2 Çölde yaşayanlara onu yem ettin.
15 Kaynaklar, dereler fışkırttın, 2 Sürekli akan ırmakları kuruttun.
16 Gün senindir, gece de senin, 2 Ay ve güneşi sen yerleştirdin, kastediyor.
17 Yeryüzünün bütün sınırlarını sen saptadın, 2 Yazı da kışı da yaratan sensin.
18 Anımsa, ya RAB, düşmanın sana nasıl sövdüğünü, 2 Akılsız bir halkın, adını nasıl hor gördüğünü.
19 Canavara teslim etme kumrunun canını, 2 Asla unutma düşkün kullarının yaşamını.
20 Yaptığın antlaşmayı gözönüne al, 2 Çünkü ülkenin her karanlık köşesi 2 Zorbaların inleriyle dolmuş.
21 Düşkünler boynu bükük geri çevrilmesin, 2 Mazlumlar, yoksullar adına övgüler dizsin.
22 Kalk, ey Tanrı, davanı savun! 2 Anımsa akılsızların gün boyu sana nasıl sövdüğünü!
23 Unutma hasımlarının yaygarasını, 2 Sana başkaldıranların durmadan yükselen patırtısını!
1 Aszáf tanítása.
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!
12 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!