1 Ya RAB, sana sığınıyorum. 2 Utandırma beni hiçbir zaman! 2 Adaletinle kurtar beni!
2 Kulak ver bana, 2 Çabuk yetiş, kurtar beni; 2 Bir kaya ol bana sığınmam için, 2 Güçlü bir kale ol kurtulmam için!
3 Madem kayam ve kalem sensin, 2 Öncülük et, yol göster bana 2 Kendi adın uğruna.
4 Bana kurdukları tuzaktan uzak tut beni, 2 Çünkü sığınağım sensin.
5 Ruhumu ellerine bırakıyorum, 2 Ya RAB, sadık Tanrı, kurtar beni.
6 Değersiz putlara bel bağlayanlardan tiksinirim, 2 RABbe güvenirim ben.
7 Sadakatinden ötürü sevinip coşacağım, 2 Çünkü düşkün halimi görüyor, 2 Çektiğim sıkıntıları biliyorsun,
8 Beni düşman eline düşürmedin, 2 Bastığım yerleri genişlettin.
9 Acı bana, ya RAB, sıkıntıdayım, 2 Üzüntü gözümü, canımı, içimi kemiriyor.
10 Ömrüm acıyla, 2 Yıllarım iniltiyle tükeniyor, 2 Suçumdan ötürü gücüm zayıflıyor, 2 Kemiklerim eriyor.
11 Düşmanlarım yüzünden rezil oldum, 2 Özellikle komşularıma. 2 Tanıdıklarıma dehşet salar oldum; 2 Beni sokakta görenler benden kaçar oldu.
12 Gönülden çıkmış bir ölü gibi unutuldum, 2 Kırılmış bir çömleğe döndüm.
13 Birçoğunun fısıldaştığını duyuyorum, 2 Her yer dehşet içinde, 2 Bana karşı anlaştılar, 2 Canımı almak için düzen kurdular.
14 Ama ben sana güveniyorum, ya RAB, 2 ‹‹Tanrım sensin!›› diyorum.
15 Hayatım senin elinde, 2 Kurtar beni düşmanlarımın pençesinden, 2 Ardıma düşenlerden.
16 Yüzün kulunu aydınlatsın, 2 Sevgi göster, kurtar beni!
17 Utandırma beni, ya RAB, sana sesleniyorum; 2 Kötüler utansın, ölüler diyarında sesleri kesilsin.
18 Sussun o yalancı dudaklar; 2 Doğru insana karşı 2 Gururla, tepeden bakarak, 2 Küçümseyerek konuşan dudaklar.
19 İyiliğin ne büyüktür, ya RAB, 2 Onu senden korkanlar için saklarsın, 2 Herkesin gözü önünde, 2 Sana sığınanlara iyi davranırsın.
20 İnsanların düzenlerine karşı, 2 Koruyucu huzurunla üzerlerine kanat gerersin; 2 Saldırgan dillere karşı 2 Onları çardağında gizlersin.
21 RABbe övgüler olsun, 2 Kuşatılmış bir kentte 2 Sevgisini bana harika biçimde gösterdi.
22 Telaş içinde demiştim ki, 2 ‹‹Huzurundan atıldım!›› 2 Ama yardıma çağırınca seni, 2 Yalvarışımı işittin.
23 RABbi sevin, ey Onun sadık kulları! 2 RAB kendisine bağlı olanları korur, 2 Büyüklenenlerin ise tümüyle hakkından gelir.
24 Ey RAB'be umut bağlayanlar, 2 Güçlü ve yürekli olun!
1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.
4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.
6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.
7 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;
9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.
10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.
12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.
13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.
17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.
19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.
21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.
22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!
23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]