1 Ya RAB, Davutun hatırı için, 2 Çektiği bütün zorlukları, 2 Sana nasıl ant içtiğini, 2 Yakupun güçlü Tanrısına adak adadığını anımsa:

3 ‹‹Evime gitmeyeceğim, 2 Yatağıma uzanmayacağım,

4 Gözlerime uyku girmeyecek, 2 Göz kapaklarım kapanmayacak,

5 RABbe bir yer, 2 Yakupun güçlü Tanrısına bir konut buluncaya dek.››

6 Antlaşma Sandığının Efratada olduğunu duyduk, 2 Onu Yaar kırlarında bulduk.

7 ‹‹RABbin konutuna gidelim, 2 Ayağının taburesi önünde tapınalım›› dedik.

8 Çık, ya RAB, yaşayacağın yere, 2 Gücünü simgeleyen sandıkla birlikte.

9 Kâhinlerin doğruluğu kuşansın, 2 Sadık kulların sevinç çığlıkları atsın.

10 Kulun Davutun hatırı için, 2 Meshettiğin krala yüz çevirme.

11 RAB Davuta kesin ant içti, 2 Andından dönmez: 2 ‹‹Senin soyundan birini tahtına oturtacağım.

12 Eğer oğulların antlaşmama, 2 Vereceğim öğütlere uyarlarsa, 2 Onların oğulları da sonsuza dek 2 Senin tahtına oturacak.››

13 Çünkü RAB Siyonu seçti, 2 Onu konut edinmek istedi.

14 ‹‹Sonsuza dek yaşayacağım yer budur›› dedi, 2 ‹‹Burada oturacağım, çünkü bunu kendim istedim.

15 Çok bereketli kılacağım erzağını, 2 Yiyecekle doyuracağım yoksullarını.

16 Kurtuluşla donatacağım kâhinlerini; 2 Hep sevinç ezgileri söyleyecek sadık kulları.

17 Burada Davut soyundan güçlü bir kral çıkaracağım, 2 Meshettiğim kralın soyunu 2 Işık olarak sürdüreceğim.

18 Düşmanlarını utanca bürüyeceğim, 2 Ama onun başındaki taç parıldayacak.››

1 Grádicsok éneke.

2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.