1 Ya RAB, sınayıp tanıdın beni.
2 Oturup kalkışımı bilirsin, 2 Niyetimi uzaktan anlarsın.
3 Gittiğim yolu, yattığım yeri inceden inceye elersin, 2 Bütün yaptıklarımdan haberin var.
4 Daha sözü ağzıma almadan, 2 Söyleyeceğim her şeyi bilirsin, ya RAB.
5 Beni çepeçevre kuşattın, 2 Elini üzerime koydun.
6 Kaldıramam böylesi bir bilgiyi, 2 Başa çıkamam, erişemem.
7 Nereye gidebilirim senin Ruhundan, 2 Nereye kaçabilirim huzurundan?
8 Göklere çıksam, oradasın, 2 Ölüler diyarına yatak sersem, yine oradasın.
9 Seherin kanatlarını alıp uçsam, 2 Denizin ötesine konsam,
10 Orada bile elin yol gösterir bana, 2 Sağ elin tutar beni.
11 Desem ki, ‹‹Karanlık beni kaplasın, 2 Çevremdeki aydınlık geceye dönsün.››
12 Karanlık bile karanlık sayılmaz senin için, 2 Gece, gündüz gibi ışıldar, 2 Karanlıkla aydınlık birdir senin için.
13 İç varlığımı sen yarattın, 2 Annemin rahminde beni sen ördün.
14 Sana övgüler sunarım, 2 Çünkü müthiş ve harika yaratılmışım. 2 Ne harika işlerin var! 2 Bunu çok iyi bilirim.
15 Gizli yerde yaratıldığımda, 2 Yerin derinliklerinde örüldüğümde, 2 Bedenim senden gizli değildi.
16 Henüz döl yatağındayken gözlerin gördü beni; 2 Bana ayrılan günlerin hiçbiri gelmeden, 2 Hepsi senin kitabına yazılmıştı.
17 Hakkımdaki düşüncelerin ne değerli, ey Tanrı, 2 Sayıları ne çok!
18 Kum tanelerinden fazladır saymaya kalksam. 2 Uyanıyorum, hâlâ seninleyim.
19 Ey Tanrı, keşke kötüleri öldürsen! 2 Ey eli kanlı insanlar, uzaklaşın benden!
20 Çünkü senin için kötü konuşuyorlar, 2 Adını kötüye kullanıyor düşmanların.
21 Ya RAB, nasıl tiksinmem senden tiksinenlerden? 2 Nasıl iğrenmem sana başkaldıranlardan?
22 Onlardan tümüyle nefret ediyor, 2 Onları düşman sayıyorum.
23 Ey Tanrı, yokla beni, tanı yüreğimi, 2 Sına beni, öğren kaygılarımı.
24 Bak, seni gücendiren bir yönüm var mı, 2 Öncülük et bana sonsuz yaşam yolunda!
1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?
8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!
20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!