1 Ey Tanrı, uluslar senin yurduna saldırdı, 2 Kutsal tapınağını kirletti, 2 Yeruşalimi taş yığınına çevirdi.2 Kullarının ölülerini yem olarak yırtıcı kuşlara, 2 Sadık kullarının etini yabanıl hayvanlara verdiler.3 Kanlarını su gibi akıttılar Yeruşalimin çevresine, 2 Onları gömecek kimse yok.4 Komşularımıza yüzkarası, 2 Çevremizdekilere eğlence ve oyuncak olduk.5 Ne zamana dek, ya RAB? 2 Sonsuza dek mi sürecek öfken, 2 Alev gibi yanan kıskançlığın?6 Öfkeni seni tanımayan ulusların, 2 Adını anmayan ülkelerin üzerine dök.7 Çünkü onlar Yakup soyunu yiyip bitirdiler, 2 Yurdunu viraneye çevirdiler.8 Atalarımızın suçlarını artık önümüze sürme, 2 Sevecenliğini hemen göster bize, 2 Çünkü tükendikçe tükendik.9 Yardım et bize yüce adın uğruna, ey bizi kurtaran Tanrı, 2 Kurtar bizi adın uğruna, bağışla günahlarımızı!10 Niçin uluslar, ‹‹Nerede onların Tanrısı?›› diye konuşsun, 2 Kullarının dökülen kanının öcünü alacağını bilsinler, 2 Gözlerimizle bunu görelim!11 Tutsakların iniltisi senin katına erişsin, 2 Koru büyük gücünle ölüme mahkûm olanları.12 Komşularımızın sana ettikleri hakareti 2 Yedi kat iade et bağırlarına, ya Rab!13 Bizler, kendi halkın, otlağının koyunları 2 Sonsuza dek şükredeceğiz sana, 2 Kuşaklar boyunca övgülerini dilimizden düşürmeyeceğiz.

1 Aszáf zsoltára.2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.4 Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.10 Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.11 Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!13 Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!