1 RABbi seviyorum, 2 Çünkü O feryadımı duyar.
2 Bana kulak verdiği için, 2 Yaşadığım sürece Ona sesleneceğim.
3 Ölüm iplerine dolaşmıştım, 2 Ölüler diyarının kâbusu yakama yapışmıştı, 2 Sıkıntıya, acıya gömülmüştüm.
4 O zaman RABbi adıyla çağırdım, 2 ‹‹Aman, ya RAB, kurtar canımı!›› dedim.
5 RAB lütufkâr ve adildir, 2 Sevecendir Tanrımız.
6 RAB saf insanları korur, 2 Tükendiğim zaman beni kurtardı.
7 Ey canım, yine huzura kavuş, 2 Çünkü RAB sana iyilik etti.
8 Sen, ya RAB, canımı ölümden, 2 Gözlerimi yaştan, 2 Ayaklarımı sürçmekten kurtardın.
9 Yaşayanların diyarında, 2 RABbin huzurunda yürüyeceğim.
10 İman ettim, 2 ‹‹Büyük acı çekiyorum›› dediğim zaman bile. bile›› ya da ‹‹İman ettim, bu nedenle konuştum. Büyük acı çekiyorum›› (bkz. 2Ko.4:13).
11 Şaşkınlık içinde, 2 ‹‹Bütün insanlar yalancı›› dedim.
12 Ne karşılık verebilirim RABbe, 2 Bana yaptığı onca iyilik için?
13 Kurtuluş sunusu olarak kadeh kaldırıp 2 RABbi adıyla çağıracağım.
14 Bütün halkının önünde, 2 RABbe adadıklarımı yerine getireceğim.
15 RABbin gözünde değerlidir 2 Sadık kullarının ölümü.
16 Ya RAB, ben gerçekten senin kulunum; 2 Kulun, hizmetçinin oğluyum, 2 Sen çözdün bağlarımı.
17 Ya RAB, seni adınla çağırıp 2 Şükran kurbanı sunacağım.
18 RABbe adadıklarımı yerine getireceğim 2 Bütün halkının önünde,
19 RAB'bin Tapınağı'nın avlularında, 2 Senin orta yerinde, ey Yeruşalim! RAB'be övgüler sunun!
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!