| 1 | A Psalm of David, to bring to remembrance. O LORD, rebuke me not in thy wrath: neither chasten me in thy hot displeasure. | Dávid zsoltára emlékeztetõül. |
| 2 | For thy arrows stick fast in me, and thy hand falleth heavy upon me. | Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem! |
| 3 | There is no soundness in my flesh because of thy anger; neither is there any rest in my bones because of my sin. | Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. |
| 4 | For my iniquities have gone over my head: as a heavy burden they are too heavy for me. | Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt. |
| 5 | My wounds are offensive, and are corrupt because of my foolishness. | Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett. |
| 6 | I am troubled; I am bowed down greatly; I go mourning all the day long. | Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt. |
| 7 | For my loins are filled with a lothsome disease: and there is no soundness in my flesh. | Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok. |
| 8 | I am feeble and grievously broken: I have roared by reason of the disquietness of my heart. | Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen. |
| 9 | Lord, all my desire is before thee; and my groaning is not hid from thee. | Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok. |
| 10 | My heart panteth, my strength faileth me: as for the light of my eyes, that also is gone from me. | Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem! |
| 11 | My lovers and my friends stand aloof from my affliction; and my kinsmen stand afar off. | Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem. |
| 12 | They also that seek after my life lay snares for me: and they that seek my hurt speak mischievous things, and imagine deceits all the day long. | Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak. |
| 13 | But I, as a deaf man, heard not; and I was as a dumb man that openeth not his mouth. | De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap. |
| 14 | Thus I was as a man that heareth not, and in whose mouth are no reproofs. | De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját. |
| 15 | For in thee, O LORD, do I hope: thou wilt hear, O Lord my God. | És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás. |
| 16 | For I said, Hear me, lest otherwise they should rejoice over me: when my foot slippeth, they magnify themselves against me. | Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem! |
| 17 | For I am ready to halt, and my sorrow is continually before me. | Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem! |
| 18 | For I will declare my iniquity; I will be sorry for my sin. | És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van. |
| 19 | But my enemies are lively, and they are strong: and they that hate me wrongfully are multiplied. | Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt. |
| 20 | They also that render evil for good are my adversaries; because I follow the thing that is good. | De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim, |
| 21 | Forsake me not, O LORD: O my God, be not far from me. | És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem. |
| 22 | Make haste to help me, O Lord my salvation. | Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ] |